Relative Clauses - alapok

Elhagyható - akkor is, ha a kötõszóhoz prepozíció tartozik (hiszen ez tárgyesetet vonz). Ha a kötõszót elhagyjuk, a prepozíció mindig a mellékmondat végére kerül. Ám a kötõszót nem hagyhatjuk el, ha azt a prepozíció megelõzi! Ekkor csak a whom és a which használható (a that és who nem)!

This is the book … I want to talk … .: 1. … about which … – 2. … which … about 3. … that … about 4. … -- … about (Ez a leggyakoribb!)

A Relative Clause-ok helyes használatának 1. lépcsõjénél már kiderült, hogy a what sosem hagyható el.

A whose sosem hagyható el.

A leggyakrabban elhagyható névmások a who és a which/that - akkor hagyhatók el, ha nem alanyesetben állnak. alanyesetben mindig ki kell tenni.

Ha a jelzõi mellékmondat szenvedõ szerkezetben áll, a magyartalan szenvedõ szerkezetet meghagyva kell az alanyesetet vizsgálni, hiszen a passzív mondat alanya az aktív mondat tárgyává lesz!

Mivel ilyenkor ragozott helyzetben van, elhagyható - de a prepozíciót ki kell tenni, mégpedig a mondat végén.

A vonatkozó névmás ki is tehetõ, de beszédben célszerûbb elhagyni.

A where, when, why is elhagyható néha - amikor nagyon egyértelmû, mirõl van szó.

E mellékmondat nem meghatározó a fõmondat megértéséhez - akár el is hagyható, valójában csak kibõvíti a fõmondat értelmét. Mivel nem alkot olyan szoros egységet a fõmondat alanyával, vesszõvel tagoljuk (kétszer!).

Who, which. (A that itt nem használható!)

Non-defining clause kötõszavai nem hagyhatók el.

Egész tagmondatra (nem egyetlen szóra) vonatkozó relative clause esetén vesszõt teszünk a tagmondatok közé, és mindig which-et használunk.

A whose, where, why, when esetén is érvényesek a defining ill. non-defining mondatokról írt szabályok. A whose kivételével ezeket is elhagyhatjuk bizonyos esetekben.

Az „... of which” vonatkozó névmást csak non-defining mondatban használhatjuk, ha a birtokos nem személy.

A whose utalhat mind élõ, mind élettelen dologa, és mind defining, mind non-defining mondatban használható.

A what kötõszó sosem használható a that vagy wich helyettesítésére: what = the thing that, tehát magába foglalja a fõmondatból hiányzó szót is és a that kötõszót is. Vesszõt sosem használunk, mivel a what is defining mondatot vezet be.

a) A which egyik használata az egyik mondatrészre utal. b) A which másik használata a fõmondat egészére vonatkozik - ez esetben mindig használunk vesszõt.

Defining mondatban használhatjuk a who/which/that kötõszavakat egyaránt. Ha azonban a fõmondatban sorszámnév, határozatlan számnév illetve névmás, vagy felsõ fokú melléknév áll, csak a that használható még akkor is, ha személyre vonatkozik.

Szenvedõ szerkezetû mondatban a magyarban tárgyi, az angolban azonban alanyi mellékmondatot használunk. Ezért a vesszõt mindig ki kell tenni.

1. Mikor melyik kötõszó használandó. (Defining clause - egy mellékmondattal meghatározza a mondatot.) 2. Mikor hagyható el a kötõszó. (V: Non-defining clause esetén.) 3. Mikor kell vesszõt kitenni a tagmondatok közé és mikor nem.

1. Who/that 2. Which/that 3. Whom 4. What 5. Whose 6. Where 7. When 8. Why

1. Who - aki(k), aki(ke)t

2. Which - amely(ek), amelyet, ami, amit

3. Whom - akit (beszédben igen ritka - amikor elöljárószóval áll)

4. What - az(t) a dolog/dolgot, ami(t) (mindig igére utal vissza, nyelvészetileg nem is ide tartozik, de célszerû itt tárgyalni a which és what közötti választás miatt)

5. Whose - aki(k)nek a …., aminek a …

6. Where - ahol

7. When - amikor

8. Why - amiért

Akkor használunk what kötõszót, ha igére utalunk.

Akkor használunk which/that kötõszót, ha fõnévre (tágabb értelemben névszóra) utalunk.

Angolban általában nem található utalószó mint olyan, helyette „a”, „the” névelõ használatos.

Ha birtokos szerkezet van a mondat végén (pl. the lady’s bag), akkor ezt of-os szerkezetre alakítjuk (pl. the bag of the lady), különben a mondat igen furcsa lesz (a birtokos helyett a birtokra vonatkozna a kötõszó)!

A which/that névmások általában egymással fölcserélhetõk, de a beszélt nyelvben a that sokkal gyakoribb. Néhány kötött eset is létezik azonban.

Kizárólag that használható a határozatlan névmások után, pl. all, nothing, everíthing, much, most, stb.

Non-defining clause esetén csak which használható!

1. Defining clause („szûkítõ mellékmondat”) 2. Non-defining clause („bõvítõ mellékmondat”)

E mellékmondatok a mondat egészének megértéséhez nélkülözhetetlenek - különben nem lenne világos, kirõl/mirõl is van szó, definiálni kell az alanyt. Defining clause esetén nem használunk vesszõt!