CA Latina - textus
Ágostai hitvallás latin-magyar szövege
Ágostai hitvallás latin-magyar szövege
-
- 1 / 120
-
Cartes-fiches
(V.) qui credunt se propter Christum in gratiam recipi.
akik hiszik, hogy Isten õket a Krisztusért kegyelmébe fogadja.
Elítélik az anabaptistákat és másokat,
akik azt tartják, hogy az ember külsõ ige nélkül, saját elõkészületei és cselekedetei útján nyeri el a Szentlelket.
Tanítják továbbá, hogy ennek a hitnek jó gyümölcsöket kell teremnie
és hogy a jó cselekedeteket, amelyeket Isten rendelt, Isten akaratáért kell megtennünk,
nem pedig abban bízva, hogy ezekkel a cselekedetekkel Isten színe elõtt érdemessé lehetünk a megigazulásra.
Mert a bûnbocsánatot és a megigazulást hittel lehet megragadni,
amint Krisztus szava is bizonyítja: „Bár mindezeket megcselekedtétek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk”.
Ugyanezt tanítják a régi egyházi írók is.
Ambrosius ugyanis így szól: „Isten azt végezte,
hogy aki Krisztusban hisz, az üdvözül, és cselekedet nélkül, egyedül hittel, ingyen nyeri el a bûnök bocsánatát.”
Tanítják továbbá, hogy az egy szent egyház minden idõben megmarad.
Az egyház pedig a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják, és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.
Az egyház valódi egységéhez elegendõ egyetérteni az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában.
De nem szükséges, hogy mindenütt hasonlók legyenek az emberi hagyományok,
vagyis az emberek által megállapított vallási szokások és szertartások;
amint Pál mondja: egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek stb.
Bár az egyház önmagában a szentek és igazán hívõk gyülekezete,
mivel azonban ebben az életben sok képmutató és gonosz keveredik közéjük,
ezért a szentségekkel akkor is szabad élni, ha gonoszok szolgáltatják ki,
Krisztus mondása szerint: az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek stb.
A szentségek is, az ige is Krisztus rendelése és parancsa folytán hatékonyak, még akkor is, ha gonoszok nyújtják azokat.
Elítélik a donatistákat és hasonlókat, akik tagadták, hogy szabad gonoszok szolgálatával élni az egyházban,
s úgy gondolták, hogy a gonoszok szolgálata haszontalan és hatástalan.
A keresztségrõl azt tanítják, hogy szükséges az üdvösséghez,
és hogy Isten a keresztség által felkínálja kegyelmét,
továbbá, hogy meg kell keresztelni a gyermekeket, akik a keresztség által Istennek felajánlva befogadtatnak Isten kegyelmébe.
Elítélik az anabaptistákat, akik helytelenítik a gyermekkeresztséget,
és azt állítják, hogy a gyermekek keresztség nélkül üdvözülnek.
Az úrvacsoráról tanítják, hogy Krisztus teste és vére valóságosan jelen van
és kiosztják az úrvacsorában azoknak, akik élnek vele;
és elutasítják azokat, akik másként tanítanak.
A gyónásról azt tanítják, hogy a magánfeloldozást meg kell õrizni a gyülekezetekben,
(XI.) quamquam in confessione non sit necessaria omnium delictorum enumeratio.
bár a gyónásban nem szükséges az összes vétek felsorolása.
A zsoltár szerint ugyanis ez lehetetlen: A tévedéseket ki veheti észre?
A bûnbánatról azt tanítják, hogy akik a keresztség után bûnbe estek, bármikor részesülhetnek bûnbocsánatban,
ha megtérnek, s az ilyen bûnbánatra térteket az egyház köteles feloldozni.
A bûnbánat pedig helyes értelemben e két részbõl áll:
az egyik a töredelem, vagyis az a rettegés, amelyet a bûn megismerése kelt a lelkiismeretben;
a másik pedig a hit, amely az evangéliumból vagy feloldozásból fakad,